Az egészséges embereknél a csontnövekedés 25 éves korban állapodik meg, ekkor a szervezetben 206 csont található. Az újszülötteknél ezzel szemben több, mint 300 csontot lehet megszámlálni. Ez azért van, mert a csecsemők testében több kisebb, még nem összenőtt csont is található, amiknek köszönhetően jobban kifér a szülőcsatornán. Ezek a csontok később megkeményednek, és összenőnek (pl. a koponya csontjai).
A test legnagyobb csontja a combcsont, amely 45 cm hosszúságú, a legkisebb csont a középfülben található ékcsont, amely mérete 5mm. Az itt található csontocskák egy gyufásdobozban elférnének.
A csontszövet az élő ember súlyának mindössze körülbelül 10 százaléka.
A csontok 25 éves korunkig érik el maximális tömegüket és a legjobb minőségüket. Ez előtt növekedésről beszélünk. 25 és 40 éves kor között az emberi csontozat stabil, a csontépítő és a csontbontó folyamatok egyensúlyban vannak egymással. 40 fölött azonban a csont minősége romlik, mennyisége csökken. Ezt a folyamatot nevezzük csontritkulásnak.
A legkeményebb csont az állkapocscsont, ez a legtartósabb csontunk, amit egyáltalán nem egyszerű eltörni. A kemény koponyánk, amely agyunkat védi, 22 csontból áll, kezeinkben, több, mint 50 csont fedezhető fel. Lábfejünk tartalmazza összes testrészünk közül a legtöbb csontot – a test összes 200 csontjából 52 ugyanis itt található.
Csontjaink sok feladatnak eleget tesznek: meghatározzák alakunkat, testünk mozgásának passzív szervei, elhatárolják testüregeinket, védik belső szerveinket, csontvelő állományuk részt vesz a vérképzésben, ásványianyag-raktárként is működnek, szerepet játszanak a szervezet sav-bázis egyensúlyának megőrzésében stb. A megfelelő ásványi anyag hiánya esetén olyan rugalmassá válnak, hogy akár csomót is lehet rá kötni.
A fog az egyetlen olyan testrészünk, amely nem tudja meggyógyítani önmagát. Ha valaha is letört a fogad egy darabja, tudod ez mennyire igaz. A fogak külső rétege, a zománc ugyanis nem élő szövet, tehát nem tudja „kijavítani” a hibát.
