Kisgyermek koromban tanító néni szerettem volna lenni. Naponta játszottam a babáimmal iskolást, eszembe sem jutott, hogy fogorvos legyek. Anyukám minden áron orvost akart faragni belőlem, de tiltakoztam rendszeresen az ötlet ellen, na természetesen az ellenkezés a szülői akarattal szemben is benne volt a dologban. El sem tudtam volna magam képzelni fehér köpenyben a betegek mellett.
Persze én sem szerettem a fogmosást, viszont az édességet annál inkább fogyasztottam! A sulival rendszeresen mentünk az iskola fogászatra, ahol nem sok minden történt, 36 gyerek volt ott egyszerre, nem is volt idő semmit rendesen megcsinálni. Mindenkire jutott fél perc, természetesen nagyon tele volt a nadrágunk félelemmel, egymást cukkoltuk, de azon a napon, nem voltunk suliban, így örültünk is egy kicsit…
Gimis voltam, amikor egy töri dolgozat elkerülése miatt inkább a fogorvost választottam, – bizarr ötlet volt tőlem, utólag már beláttam – , egyik fogam napok óta fájt, persze hatalmas lyuk tátongott rajta, a sok cukorfogyasztás eredményeként! Elmentem az akkori SZTK rendelésre, ahol egy nagy darab fogorvos bácsihoz kerültem, aki megállapította a frankót, hogy bizony ezt a fogat el kell távolítani. Megkaptam az érzéstelenítést, nekiveselkedett nagy hévvel, persze beletörte a fogam, mire leküldött a szájsebészetre, ahol egy órás várakozás után rám került a sor. Mondanom sem kell talán, hogy a zsibbasztás már régen elmúlt, borzalmas fájdalmam volt és akkor ott a fogorvost hatalmas szadista őrültnek láttam!
Panaszkodtam én, de mit sem ért, sőt a fájós fogam mögötti fogam is áldozatul esett, szidott a fogorvos, hogy milyen rendetlen vagyok, nem tisztítom rendesen fogam, ezért jutottam idáig. Kemény küzdelem volt mindkettőnk részéről, hiszen én sírtam, panaszoltam, hogy fáj amit csinál, ő pedig igyekezett megszabadítani mindkét fogamtól. Nekem akkor végtelen hosszúnak tűnt a kezelés, megfogadtam magamban, ha túlélem, biztosan több figyelmet fordítok a fogápolásra és arra gondoltam, miért nem hiszi el a fogorvos, hogy amit csinál az nekem fáj? Az jutott eszembe, hogy biztosan lehet ezt másképpen is csinálni, lehet empatikusabb a beteggel szemben az orvos és elhihetné amit mond, hiszen miért panaszkodna a páciens, ha nem érez fájdalmat?
Haza mentem a „felejthetetlen élménnyel”, mondanom sem kell talán, hogy hatalmasra dagadt estére a fejem, lázas lettem és iszonyú fájdalmaim voltak! Egy hétig nem is tudtam suliba menni, de végül csak meg kellett írnom a töri dogát, nem úsztam meg a dolgot, de 2 fogam áldozatul esett.
Ekkor támadt az a gondolatom, hogy lehetnék fogorvos akár, ebben az esetben a mamámnak is igaza lenne, hiszen a fogorvos is orvos és biztosan lehet ezt a foglalkozást úgy űzni, hogy ne fájjon, amit csinálunk a páciensekkel. Ebben a hivatásban is vannak gyerekek, akikkel lehet foglalkozni és így nekem is igazam van. Hát ez a sztorim! Biztosan sok embernek van hasonló kellemetlen, fájdalmas, felejthetetlen élménye a fogorvosi kezelésről! Azóta persze már tudom, hogy sajnos néha nem lehet fájdalom nélkül kezelni, például ha nagyon gyulladt egy fog, de mindig előttem van a szenvedésem és amennyire lehet próbálom megnyugtatni a betegeket, hogy nem fog fájni!
Dr. Böröcz Ágnes
