Ezen okok lehetnek öröklöttek (a fogak mérete, alakja, a koponyaalap és az arccsontok mérete, csírahiány, számfeletti fogak, mélyharapás, ajak-, szájpadhasadék), vagy szerzettek (fogszuvasodás, szájlégzés, atípusos nyelés, ujjszopás, idő előtti tejfog eltávolítás, trauma, embrionális ártalmak stb.). A fogszabályozó kezelés célja a fogazat normális fejlődésének biztosítása az akadályozó tényezők elhárítása révén és ezáltal a normális funkció, valamint az ideális forma (esztétikum) létrehozása.
A fogazati rendellenességek, ok-okozati kapcsolatban állnak a fogazat más megbetegedéseivel, így a fogszuvasodással, a fogágybetegséggel, az állkapocsízületi ártalmakkal, a krónikus ajakgyulladással, a beszédzavarral, ezért fontos a rendellenességek mielőbbi kezelése. A diagnózis felállítása fogszakorvos, illetve fogszabályozó szakorvos feladata, de szükség van a gyermekorvos, a védőnő, az óvónő, a logopédus közreműködésére is. Az első lépés az általános klinikai vizsgálat (izomtónus, fogstátusz, pszichés adottságok) és a funkcionális vizsgálat (szájnyitó és -csukó mozgások, fogsorzáródás, a nyelés módja, a nyelv nagysága, beszédhibák), ezt követően kerül sor a lenyomatvételre (az alsó és a felső fogsorokról). A megfelelő kezeléshez nélkülözhetetlen röntgenfelvételek készítése (panorámafelvétel, teleröntgen, állkapocsízülti felvétel, stb.) is. Mikor végezhető fogszabályozás? A korai időszakban elkezdett kezelés a legmegfelelőbb. Abban az időben kell beavatkoznunk, amikor az állcsontok növekedése még folyamatban van, általában 4-12 éves korban. Felnőtt korban is végezhető fogszabályozás, de ekkor csak az egyes fogak helyzeti eltérései korrigálhatók sikerrel és hosszabb időt vesz igénybe, mint a gyermekkorban végzett kezelés. A fogszabályozás folyamata többnyire egy-két évig tart, de több évre is szükség lehet, eztaz időt befolyásolja a rendellenesség jellege és mértéke. A szép, esztétikus fogazat kialakulásához fontos ismerni a terhesség alatt bekövetkező magzati ártalmak elkerülését, a csecsemő helyes táplálását, az anyamellről való szoptatást, a gátolt orrlégzés korai felismerését, a rossz szokások (ujjszopás, nyelvlökéses nyelés, ajakrágás) elhagyását, amely segít megelőzni a fogazat fejlődésének rendellenességét.
A kezelés alapja, hogy a fogszabályozó készülék a fogakra – folyamatosan, adott irányú – nyomást gyakorol, ezáltal csontátépülés történik a fogakat körülvevő csontban, így a fog a kívánt irányba mozdul el. A fogszabályozás elkezdése előtt fontos a teljes körű fogorvosi ellátás (fogkőeltávolítás, szuvas fogak ellátása, ínygyulladás kezelése), és ha szükséges, fogsebészeti beavatkozás (fogeltávolítás, nem megfelelő helyen lévő fogak eltávolítása). A sikeres kezelés érdekében fontos a rossz szokások kiiktatása, valamint az izomgyakorlatok végzése (az arc, a száj körüli és a rágóizmok sokszor évekig tartó tornáztatása) is a fogszabályozó viselésével párhuzamosan. A fogszabályozó készülék lehet kivehető ( trénerek, aktív lemezek, passzív lemezek, funkciós készülékek), vagy rögzített. Utóbbi elemei a fogakra ragasztott gyűrűk, a zárak (brackett), amelyek az ív tartására, erőátvitelre szolgálnak, illetve a drót ligatúrák. A modern „direct bonding” technikával, a zárakat a fogak ajak felőli felszínére ragasztják, azokat drót ligatúrával kötik össze. Lehetőség van az esztétikai kívánalmak miatt a zárak nyelv felőli elhelyezésére is. A készülék rendszeres ellenőrzése és utánállítása szükséges. Mikor ér véget a kezelés? A fogak elmozdítása során amerre a fogakat mozgatjuk ott csontlebontódás alakul ki, ahonnan a fogakat mozdítjuk, ott csontfelépülésnek kell létrejönnie. A csont lebontódása gyorsabb folyamat, mint a csontfelépülés, ezért addig, amíg a csont átépítődése az elmozdított fogak körül nem fejeződik be, fennáll a kiindulási állapothoz való visszatérés veszélye. Öröklött rendellenességek, rossz szokásokhoz való visszatérés, a bölcsességfogak előtörése, a nem megfelelő fogszabályozó kezelés, a túl rövid kezelési idő a kezelés eredménytelenségéhez vezethet. A kezelés aktív fázisának befejezése után retenciós készülék viselése fontos, amely az elért eredmény fenntartására szolgál. Ez lehet kivehető vagy rögzített. Minél nagyobb mértékű fogelmozdítások történtek, annál hosszabb ideig szükséges a retenciós készülék viselése.