Foghúzás előtt állsz és csontritkulás elleni szert szedsz?

Mi a kettő között a kapcsolat? Ez a cikk arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy minden gyógyszernek megvan a jó és rossz hatása, és vannak bizonyos esetek, amikor a mellékhatások olyan erősek, hogy meg kell gondolni a készítmény szedését és egy esetleges alternatívát kell, szigorúan orvosi segítséggel és vizsgálatokkal alátámasztva keresni! Az általunk kiragadott készítménynek súlyos fogorvosi vonatkozásai vannak, komoly témája ez az elmúlt éveknek. Sok páciens nincs vele tisztában, hogy miket okozhatnak a biszfoszfonátok, sőt néha egyáltalán nem is tudnak róla, hogy ilyen tartalmú szert szednek. Magyarországon mintegy 70.000 ezer embert érint ez a téma, hiszen ennyien részesülnek szájon át szedett vagy intravénás biszfoszfonát-kezelésben. A biszfoszfonátokat igen széles körben alkalmazzák különböző csontanyagcsere-betegségek, csontritkulás kezelésére. Újabb adatok szerint kiváló szer a csontáttétet gyakran adó daganatok áttétképzésének megelőzésére és kezelésére. Hasonlóan az ösztrogénhez (női nemi hormon), a gyógyszerek ezen csoportja is gátolja a csontbontást, stabilizálja a csonttömeget, ezáltal csökkenti a spontán csonttörések számát, csökkenti az áttétekkel együtt járó fájdalmat, javítja a csont teherbíró képességét. Azonban a gyógyszernek van egy optimális szedési ideje, azon túl szedve nem erősíti, hanem morzsalékossá teszi a csontot. Sokan úgy tartják, hogy ezek a szerek „csontépítők”, holott valójában „csontnehezítők”, hiszen a csontsűrűség nem azonos a csonterősséggel, éppen ezért az nem arányos a törés kockázatával. Mivel a biszfoszfonátok gátolják a csont megújulását, a csontsérülés gyógyulását, és az új erek képződését, az állcsontban keletkezett csontsérülések némely esetben nem gyógyulnak be, hanem elfertőződhetnek és egyre mélyebbre hatoló csontelhalás indulhat be. Ez a folyamat az állcsont-nekrózis (elhalás), ami gyakorlatilag gyógyíthatatlan, az előrehaladás csak lassítható, így elsősorban a megelőzésre kell koncentrálni. Az állcsont-elhalás esélyét a nemzetközi tanulmányok 0,1%-ra teszik. Magyarországon tapasztalt arány 0,2%, mely az elégtelen szájhigiéné és a fogászati kezelések elhanyagolásának következménye. Kiváltó okként foghúzás, fogsebészeti beavatkozás, egyéb nyálkahártya-sérülések szerepelnek. A kórkép elsősorban az alsó állcsontot érinti, de a felsőben is előfordulhat. Lényege, hogy a nyálkahártya alatt a csont kisebb-nagyobb területen elhal, gyulladás, állcsont-sérülés alakulhat ki. A biszfoszfonát kezelés megkezdése előtt, vagy legkésőbb annak első 3 hónapjában történjék fogorvosi vizsgálat, kezelés (minden fogászati problémát meg kell oldani, úgymint rossz fogak-gyökerek eltávolítása, fogkő-eltávolítás, gócmentesítés, tömések, gyökérkezelések). Nagyon fontos a fokozott szájhigiéné fenntartása, panasz esetén a fogorvos haladéktalan felkeresése. A biszfoszfonát kezelés alatt álló beteg foghúzás, szájsebészeti beavatkozás előtt a gyógyszer szedését ne hagyja abba. Nem állnak rendelkezésünkre olyan kontrollált eredmények, melyek a szövődmények ily módon történő elkerülhetőségéről számolnának be. A kezelés felfüggesztése az alapbetegség eredményes kezelése miatt legtöbbször nem is lehetséges. A kezelés befejezését követően a biszfoszfonátok a csontokból évtizedek alatt ürülnek, ha egyáltalán ez maradéktalanul megtörténne. Kialakult állcsont-nekrózis esetén a terápia legtöbbször, a szájhigiéné fokozásából, antibiotikus kezelésből, az elhalt csontrészek eltávolításából, olykor szoft-lézer kezelésből, szükség esetén radikális sebészeti beavatkozásokból áll. A kialakult csont-nekrózis előbb felsorolt módszerekkel nem gyógyítható maradéktalanul, a betegek folyamatos kontrollja, időről-időre ismételt kezelése szükséges. Éppen ezért a legfontosabb feladat a széles körű tájékoztatás és a prevenció, mind a gyógyszert elrendelő orvos, mind a gyógyszergyártó cégek részéről. Fontos kiemelni, hogy az olyan komoly betegségeknél, mint a csont-áttétes daganatok, a biszfoszfonát-készítmények rendszeres szedésének előnye messze felülmúlja az estleges mellékhatások okozta hátrányokat. Sokszor azonban már csontritkulásra is ilyen radikális szereket írnak fel, holott egy enyhébb esetben a Kalcium, illetve D-és K2 vitaminok is segíthetnek a csontok megerősítésében. Tehát tudatosan, a hatások-mellékhatások és betegségünk súlyosságának figyelembe vételével, szakorvos segítségével kell az érintetteknek mérlegelniük és dönteniük (ha van döntési lehetőség).