Sokszor már a fogacskák megjelenése is panaszt okoz a picurnak, a tejfogak megjelenése után pedig a fogszuvasodás jelent veszélyt a kis fogacskákra. A megelőzés egyik eszköze a fogmosás már a kezdetektől, a kevés szénhidrát bevitel, a megfelelő szájhigiénia kialakítása gyermekeinknél, hiszen a szülők saját szájhigiéniai szokásait fogja utánozni gyermekünk és viszi tovább saját kis életébe. A szuvas fogacskákat nem minden esetben ismerik fel a szülők, pedig azok korai ellátása nagyon fontos, mivel a tejfogakban a szuvasodás nagyon gyorsan terjed, különösen a szomszédos fogak egymás felé néző felszínein, amely kezdetben alig észrevehető.
A fogazati rendellenességek egyes csoportjai már korai gyermekkorban felismerhetők és kezelhetők, sokszor egyszerűbb készülékekkel, néha játékos eszközökkel, elkerülve a későbbi állandó fogszabályozó felhelyezését. Vannak bizonyos jelek, amelyek figyelmeztetik a szülőket a fogászati problémákra a kicsiknél, pl., ha sír evés közben, ha félretolja az édességet az első falat után, ha a gyermek evés után a kezét az arcához szorítja és grimaszol. Ezek indokolják a fogorvosi rendelő felkeresését, de ha ez az első látogatása a gyermeknek ilyen helyen, nehéz munka elé állítja mind a szülőt, mind a fogorvost és asszisztensét. Ne szegje kedvét anyukának, apukának, ha ilyenkor nincs eredménye a látogatásnak, a türelem célra vezet, előbb-utóbb elvégezhető a beavatkozás és a csemete kedvét sem vettük el a fogorvostól. Szánjunk időt és energiát az elején, meghozza gyümölcsét a türelmünk és könnyebb lesz a későbbiek során a szükséges kezelések elvégzése gyermekünk szájában!Mikor vigyük gyermekünket először fogorvoshoz?
Gyakori kérdés a hozzánk járó szülők részéről, hogy mikor érdemes elhozni csemetéjüket a fogorvoshoz? Tapasztalataik szerint nem tanácsos megvárni az első fogfájást, érdemes már egészen kicsi korban megbarátkoztatni gyermekeinket a fogorvosi rendelő légkörével, illataival, zajaival, berendezésével. Könnyebb dolga van a szülőknek, ha már megpróbálta a kicsi a fogorvosi szék kényelmét, a lámpa erős fényét, a személyzet őt körülölelő figyelmét, a fektetős pozíciót, a szájtátást, hiszen ilyenkor még nincs tétje a kezelésnek. Lehet, hogy az első alkalommal még nem jutunk tovább az ajtónál, de lassú ütemben haladva a gyermek előbb utóbb kinyitja pici száját és szorongás nélkül engedi a betekintést fogaira. Ha idáig eljutottunk, fontos az a rendszer, hogy van egy félévente visszatérő feladat, megmutatni fogainkat, ínyünket a fogorvosnak, hogy ha bármi kialakul a szánkban, az felfedezésre kerüljön és meg legyen minél előbb gyógyítva.